Mint említettem, a kezdeti lendület után gyors visszaesés következett, majd hosszú várakozás.

Ezután további végeláthatatlan várakozás és ígéretek következtek.

Ezek közül talán azt emelném ki, hogy "iskolakezdésre kész leszünk".

Július 12-én adtam kulcsot ami azt jelenti, hogy szűk 7 hét alatt kellett volna mindent befejezni, amire már akkor is rámosolyogtam, de így, hogy gyakorlatilag kb.4 hétig semmit nem csináltak, méginkább nevetséges ígéretnek tartom.

Ezt egyébként még tudta überelni azzal, hogy Augusztus 16-án is azt mondta "iskolakezdésre kész leszünk".

Azt gondolom eredetileg is meglehetősen merész kijelentés volt, de így 1 hónap semmittevés után méginkább azt gondolom.

Annak fényében, hogy eddig még minden megmozdulásukat vissza kellett bontani vagy javítani kellett, nem értem ezt az embert.

Vagy engem néz teljesen hülyének, vagy ő nem ebben a világban él.

Ebbe a rovatba szándékoztam kitérni a várakozás közepette tapasztalt rendre, ami az egész felújítás körül tapasztalható.

Ami alapvetően megkülönbözteti a komoly felelősségteljes vállalkozót a kókler trógertől.

Ha én vállalkozó lennék ott kezdődne az elvárásom a munkásaimmal szemben, hogy a szerszámokat a munka végeztével megtisztítva rendben tárolják és azt gondolom ez a normális.

Esetünkben ez nem így történik, hanem ahol a munka végeztével a kezükből kiesik, az ott fekszik amíg újra nincs rá szükség vagy nincs útban.

Ez utóbbi képen lévő flex-gép a tegnapi nagy esőben (is) a szabad ég alatt volt...